Дюла Юхас. Твоё забывший золото волос...
в июне, когда нива золота,
пушистую колосьев глажу ость,
и снова ты со мной, моя мечта.
Очес твоих сапфиры позабыв,
лишь запрокинув голову в сентябрь,
гляжусь сквозь не расстались мы кабы,
и снова лицезрею нашу старь.
Твой речи шёлк... Лишь в марте луг дохнёт,
что, Анна, издали твоя весна,
и чудится дыхание твоё,
предальнее, куда там небеса.
перевод с венгерского Терджимана Кырымлы
Milyen volt szokesege, nem tudom mar,
De azt tudom, hogy szokek a mezok,
Ha dus kalasszal jo a sargulo nyar
S e szokesegben ujra erzem ot.
Milyen volt szeme kekje, nem tudom mar,
De ha kinyilnak osszel az egek,
A szeptemberi bagyadt bucsuzonal
Szeme szinere visszarevedek.
Milyen volt hangja selyme, sem tudom mar,
De tavaszodvan, ha sohajt a ret,
Ugy erzem, Anna meleg szava szol at
Egy tavaszbol, mely messze, mint az eg.
Juhasz Gyula
Свидетельство о публикации №118032510201
De azt tudom, hogy szőkék a mezők,
Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár
S e szőkeségben újra érzem őt.
Milyen volt szeme kékje, nem tudom már,
De ha kinyílnak ősszel az egek,
A szeptemberi bágyadt búcsuzónál
Szeme színére visszarévedek.
Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,
De tavaszodván, ha sóhajt a rét,
Úgy érzem, Anna meleg szava szól át
Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.
Juhász Gyula
Терджиман Кырымлы Второй 25.03.2018 20:36 Заявить о нарушении