Alarc nelkul... Без маски

Alarc nelkul...
(Без маски)
http://www.stihi.ru/2010/02/16/8085


En ugy szerettem Ont, ahogy sohasem szerettek,
Ugy repultem, hogy alig erintettem meg topankammal
A napos kockakovet az utcan, ahol emberek bolyongtak,
Szanalmas alarcaikban kiralynak kepzelve magukat.

Egy idegen hazban, alamerulve szokasaiban, elszenderult,
Mig fel nem ebresztette a korai madarak kialtozasa,
Hogy inaba szalljon a batorsaga, hogy megerintem s verpadra
Viszik azok, akik tudjak, hogy az elet nekunk csak – alom,

A lelek olelese – mar legeloszor is ugy, mint legutoljara! –
Feltem, hogy eltunik elolem, akar az elfogyo kisertet! –
Meglatva, hogy az a szoba teljesen – ures,
Amikor varatlanul szembesulok a vagyott latomassal.

Visszavonhatatlanul belefeledkezett a szemembe, ugy tunt,
Soha vertes alakulat meg ennyire nem siette el a dolgot,
Szinte sebbel-lobbal vegezve azt, de amikor elbucsuztam,
Ugyanazok a vertes katonak felsohajtottak es megalltak,

Es megdordultek a kastely nehez vaskapui mind.
Egy lefejezett arnyek – rahajolva a sikra,
Csak a levegobe kapaszkodom, mig az ablakokban megcsillan
Az a szamtalan arc, arannyal, marvannyal boritva, s viasszal

Mindazok, akik az On utjan ott voltak – es nem voltak szepek,
Amikor se puderrel, se festekkel, se pomadeval, se rizsporral
Nem kendoztek magukat, es egyszer-csak levettek az alarcukat…
En ugy szerettem Ont, ahogy sohasem szerettek…

2010


Forditotta Gaal Aron http://www.stihi.ru/avtor/arongaal
(Перевод на венгерский - Арон Гаал)